Korábban is utaltak megfigyelések arra, hogy a Titan szaturnuszhold felszínén, a sarkvidéki területeken a helyi nyár idején esők táplálta tavak helyezkedhetnek el, amelyeket metán-etán keverék tölt ki. Ilyen lehet például a 235 kilométer átmérőjű Ontario Lacus alakzat, amelynek területe közel 20 ezer négyzetkilométer, nevét pedig a hozzá mind alakjában, mind méretében hasonló észak-amerikai tóról kapta.

Amikor a Cassini-űrszonda vizuális és infravörös térképező spektrométere 2007 decemberében vizsgálta a vidéket, a 2 mikrométeres hullámhosszon mutatkozó elnyelési vonal alapján sikerült is kimutatni az etán jelenlétét a területen. Amint akkor kiderült, a kérdéses vidék rendkívül sötét, a ráeső fénynek kevesebb, mint 1 százalékát veri csak vissza - a szakemberek ebből arra következtettek, hogy felülete rendkívül sima lehet. A megfigyelés arra is utalt, hogy a tóból az etán párolog, s emellett azt is megfigyelték, hogy a folyadék borította terület és az azt övező világos partvidék között egy sötét sáv mutatkozik. Ezt finomszemcsés üledék alkothatja, ahol sok szerves anyag található.

Valóban tükörsima felszín

Míg korábban nem sikerült erős radarvisszhangot kapni a feltételezett tó felületéről, 2008 decemberében végre sikeres megfigyelés készült. Ekkor a szonda radarja közel merőlegesen tekintett le a sötét vidékre, és rendkívül erős visszaverődést tapasztalt. Az adatok elemzése során kiderült, hogy a jelenséget egy tükörsima felület hozza létre, amelynek mentén 100 méteres távolságokon 3 milliméternél kisebb volt a domborzati szintkülönbség. A megfigyelt sima felszínt semmilyen ismert jelenség nem tudja kialakítani, kivéve az, ha folyadék tölti ki a mélyedést. Az elméleti modellek alapján a Titan tavain a szelek a földinél nagyobb hullámokat kelthetnek, itt azonban ilyen nem mutatkozott - talán éppen szélcsendes idő volt a térségben.

A korábbi vizsgálatok alapján eddig nem sikerült egyértelműen megállapítani, hogy léteznek-e tavak a Titanon, a fenti megfigyelések azonban végre kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a sarkvidékén folyékony szénhidrogének kitöltötte tavak helyezkednek el. A hold alacsonyabb szélességű területein a légkör nagyon száraz, ezért ha ott hullik is metán-etán csapadék, gyorsan elpárolog a felszínről.

A Titan tavai a földi élet keletkezésének megértéséhez is közelebb vihetnek bennünket. A bennük felhalmozódott szénhidrogénekben ugyanis a különféle reakciók révén összetett szerves molekulák képződhetnek, köztük olyanok is, amelyek segítettek a földi élet kialakulásában.

A Titan felszínén az alacsony hőmérséklet miatt a víz fagyott jég formájában van jelen, ezért ott a földihez hasonló élet nem várható. Ugyanakkor elvileg szénhidrogén molekulákon alapuló élet, talán másfajta oldószerben, például folyékony metán-etán keverékben is kialakulhat - mint azt többek között a magyar Gánti Tibor elméleti biológus is felvázolta évtizedekkel ezelőtt. A ma rendelkezésünkre álló adatok azonban nem elegendőek e kérdés komoly vizsgálatához.