A szerelem vak?
forrás: cotcot.hu 2009.08.24. 22:01
Merengve nézem a képeket… Igen, másokét és sajátjaimat egyaránt. Felmerül bennem időről időre egy érzés ilyenkor. Lehet, csak a növekvő cinizmusom tör utat magának, hogy felszínre kerülhessen és a világ elé tárjam egyszer....
Merengve nézem a képeket… Igen, másokét és sajátjaimat egyaránt. Felmerül bennem időről időre egy érzés ilyenkor. Lehet, csak a növekvő cinizmusom tör utat magának, hogy felszínre kerülhessen és a világ elé tárjam egyszer. Nos, úgy látszik eljött ennek is az ideje. Bár sokszor mondják, hogy a kevesebb néha több. De ha már a mondásoknál tartunk akkor hozzáteszem, hogy de azért próba cseresznye.
Mióta egyedül vagyok, megtanultam az embereket és párkapcsolataikat figyelni. Sokszor akaratlanul is végigkövetek egy-egy viszonyt, egy-egy újabb mindent elsöprő szerelmet. Néha pedig csak kószáló tekintetemet fogja meg egy-két pár, és meglepetten tapasztalom, mikor az illető egy hétre rá mintha másik embernek duruzsolna mézédes szavakat a fülébe. Különös. Rájöttem, engem szórakoztatnak az emberek és a szerelemkeresésük. Mindig azt hiszik, ez most más lesz, ő lesz az igazi. De aztán pár hónap lefolyása után már veszekedések, széthúzások, egymás fejére növések következnek, és vége lesz. Kinek hangosan, kinek csendben, de elválnak útjaik.
Persze amíg ez be nem következik, addig ő életed szerelme, ő a mindened. Elhanyagolod a barátaidat, mert csak ő és ő a lényeg, senki más. Tudjátok egyáltalán mi a szerelem? Hát mert ez nem az. Az emberek manapság mint valami népbetegség keverik össze a fellángolást az igaz szerelemmel. Az, hogy a rózsaszín köd épp elönti az agyadat, még nem azt jelenti hogy szerelmes vagy. Ha egy év után is ugyanúgy érzel mint első nap mikor összejöttetek, na az a szerelem. De ki vagyok én, hogy megmondjam a frankót? Senki….csak egy olyan ember, aki tiszteli a szerelmet mint fogalmat, mint személyt és mint szót. Nem szeretem ok nélkül használni, és sajnos manapság ezt sokan elfelejtették. Régen még az emberek átérezték a szerelem szó súlyát.
Manapság mindenki mindenkibe szerelemes. Néha ez a viselkedés megnevetett, de sokszor meg isbotránkoztat. Tudom, hogy vannak hősszerelmes illetve naiv típusok, s ha ők egymásra találnak, onnantól felejtsd el, hogy szabadulás van. Éjjel-nappal egymáson, egymásban, egymással. Sose kapod meg az illetőt a párja nélkül egy beszélgetésre. Ez olyan, mint az instant kávé, mindig kettő az egyben érkezik. Aztán feloszlik a köd, eljön az az időszak mikor tényleg kiderül, hogy szerelem volt-e az érzés a másik iránt vagy csak egy kis gyerekes fellángolás. Amikor a kompromisszumkészség lesz a legnagyobb hatalom, akkor dől el minden. S általában az ilyen kapcsolatok hamar el is hervadnak, mint nyíló virág az esti harmatban. Aztán jön a földről felkapaszkodás, ami szintén gyorsan sikerül, hiszen egy fellángolást csaknem fogsz évekig nyögni. De mindegy, a te tudatodban akkor is nagy szerelem volt, csak még se ő volt az igazi, és ezzel nyugtázva van minden. Elrejtve pedig ott lapul a tudat, hogy mennyire szánalmasan is viselkedtél, hogy így bedőltél az egész színjátéknak, miközben belül mindigvégig tudtad, áh, ez nem is szerelem. De aztán jön majd egy új, aki már jobb lesz, aki már más, akivel most tényleg…
Hát ilyenek az emberek. Szórakoztatnak magamfajtákat, és értem már isten is mért leli kedvét az emberiségben. Ugyanis mi vagyunk a világ legbalgább teremtményei, akikkel mindig történik valami, akik mindig áltatják magukat valami újjal, jobbal. Nevetségessé tesszük magunkat a szerelem nevében. De kérdem én, ez tényleg szerelem? Ez nem csak vámpírkodás? Rátapadsz a másik nyakára, és kiszipolyozod, amíg csak van benne szufla. Hmm…azt hiszem én inkább nézelődöm tovább, és lányregényes álmokba ringatom magam. Én inkább várok az igazira, arra a tényleg Ő-re, és nem fecsérlem el drága időmet holmi jött-ment viszonyokra, amikben többet sérülhetsz, mintha vártál volna. De az emberek mohók és kapcsolatfüggők. De ez nem az én dolgom. Mindenki gyógyítsa magát úgy, ahogy jólesik. Vagy hagyja magát kiszipolyozni. Ő dolga. Akkor most tényleg vak a szerelem? Döntsd el te! Mert lehet közbe már én is máshogy látom. Lehet csak az emberek vakok, hogy a szerelem szóval próbálnak takarózni, és nem látják, mennyire szánalmasak ők maguk.
|