Persze nem a szokványos, stikában néha odasandítós szemezésről van szó. Ez valami egészen más, mondhatni a szingli lét egyik újkeletű formája. Michael Ellsberg ötlete jópofa, vicces és kreatív: a fiatalember olyan bulikat szervez, ahol az emberek pusztán szemezés útján dönthetnek, hogy akarnak-e bármi komolyabbat a másiktól. Izgalmasan hangzik, ugye? Ellsberg szerint a hosszú és mély szemkontaktus tökéletesen alkalmas arra, hogy az ismerkedni vágyó felek eldönthessék, hogy látnak-e valamit a másikban. Szó szerint látnak-e, hiszen az Ellsberg-féle bulikon enyhén szólva nincs hangzavar, hiszen mindenki csak stíröl. Fejetlenségről szó sincs, minden előre koreografált: a vendégek részt vesznek egy szemezős gyorstalpalón, majd mindenkinek két perce van arra, hogy a jelenlevőkkel mélyebben megismerkedjen.

Gondoljatok csak bele, hogy bulikon, pláne enyhén kapatosan mennyi hülyeséget tudunk összehordani úgy, hogy közben pont a lényeg vész el: van-e kémia, vagy nincs. A közös jövő tekintetében az eredendő vonzalom az egyik legfontosabb tényező. Iszonyú intim dolog szavak nélkül kommunikálni egy idegennel, hiszen minden apró rezdülést csupán a pupillák mozgásából kell leszűrni. Ha két ember között adott az összhang, a vonzalom és a kölcsönös érdeklődés, jó eséllyel végződik a két perces szemezés telefonszám cserével vagy egy vacsorameghívással. Nincsenek elcsépelt kérdések, nem lehet a szavak mögé bújni. Izgalmas játék ez, és nem kis kihívás. Aki beteszi a lábát egy ilyen buliba, számoljon azzal, hogy meglepően rövid idő alatt alakít ki mélyebb köteléket egy kvázi idegennel, szimplán a pillantás nyelvén.